Gyerekkoromban is naplót vezettem, és akkori írásaimat visszaolvasva kellemes emlékek árasztanak el. Azonban Istennel való találkozásom után valami megváltozott. A bejegyzéseim már nem a “naplómnak” szóltak, sokkal inkább Istenhez, s fókuszává a Vele való párbeszéd vált.
Szép lassan rájöttem, hogy amikor több időt töltök Isten jelenlétében, akkor több a bejegyzés, van miről írni, hiszen történnek velem, bennem a dolgok. Ellenben életem száraz, sivatagi időszakaiban megritkultak a bejegyzések. Ilyenkor lapozgatni kezdtem, egészen addig, amíg emlékezni tudtam, hogy volt már gödör, ahogy volt kiút is.
Azt tapasztalom, hogy a naplóírás segít az Istennel való kapcsolatom megélésében, motivál a rendszeres imaidő elkülönítésére, márpedig az Istennel töltött idő a kulcs nagyon sok problémánkra, hiszen Jézus is így tudott céltudatos maradni – időt töltött a mennyei Atya társaságában.
Szeretném, hogy minél többen megéljük az Istennel töltött idő csodáját, ez motivált az Imanapló elkészítésére. Célom, hogy mi, keresztények már itt a Földön gyakoroljuk Isten imádását, míg végül “ugyanarra a képmásra változunk át dicsőségről dicsőségre…” (2Kor 3,18). Ehhez kíván segítséget nyújtani az Imanapló.
Hodoniczki Dóra
